(Bár a blogot már rég nem írtam, a téma örökérvényűnek tűnik. Sok megkeresést, kommentet kapok új áldozatoktól, akik átestek azon amin én is. Azt gondoltam mégiscsak érdemes folytatni és leírni 1-2 jótanácsot a felépülőknek...)
Szóval elszakadta az achillesed... először is NE KESEREDJ EL! A Beckhamnek is volt és már ott rúgja megint. Tudom milyen szar érzés, azt is tudom, hogy aránylag hosszú a rehab. De én közel 2 éve szaggattam el és azóta ugyanúgy sportolok mint régen, talán egy kicsit tudatosabban kerülve a kosár és a focipályát.
Mi vár rád?
Ha még nem műtöttek meg, akkor meg fognak. Az achillessel nem érdemes viccelni. Ha nem, vagy rosszul forr, örök probléma lesz. Nekem a balesetin a szakadás másnapján varrták meg. Ha szerencsés vagy csak részlegesen szakadt és laktoszkópiával megcsinálják (6 lyuk a bokád felett). Ha nincs szerencséd akkor kapsz egy csinos kis vágást hátul. Apámnak is elszakadt, nem sokkal az enyém után, így volt összehasonlítási alapom a Sportkórház és a Baleseti közt. Mindkettő tuti, talán az egyetlen különbség, hogy a balesetin inkább a járásodat adják vissza, a sportban pedig a sportolási képességre gyúrnak, de orvosa válogatja.
A műtét vagy altatással, vagy spinális vagy helyi érzéstelenítéssel történik. Nekem spinális volt, apámnak helyi. A spinális para, mert 24 óráig nem mozoghatsz és átélheted, milyen az akinek lebénul a lába. Csak 1-2 óráig érdekes, aztán inkább rémisztő. Még sosem örültem ennyire a fenekemnek, amikor újra érezni kezdtem....
Ezután fekvőgipsz spiccben kb 2-3 hétig, (vagy máshol rögtön a csizma) mankózástanulás, olvasás, üldögélés. Közben minden nap egy váralvadáselleni szuri a hasba, amit magad adsz be. (Fraxiparine volt nekem, végül már a 4 éves lányom adta be, szóval nem nagy para.)
Ezután viszont mindenképp jön a csizma, melyből megint csak sokféle iskola van. Az én dokim fixre tette spiccben és 2 hetente tolta feljebb a lábfejem. Apámban mozgóra hagyták és tornáztatták is közben. Neki sarokemelős csizmája volt (a talp folyamatosan derékszögű a csizmával) nekem a talprész szögét lehetett állítani).
Ekkor már jól megy a mankózás, száguldozol ide-oda. Újabb 2-3 hét után elkezdik egyre inkább feszíteni az ínat a talp-sípcsont szögének csökkentésével. Ekkor már lassan terhelni is lehet, és a mankó is szép lassan elmarad. van akit ilyenkor már rendszeresen tornáztatnak csizmát levéve, velem ezt nem is csinálták, meg is lett az eredménye...
Közben megtanulsz együtt élni a csizmáddal, a mankóval/nélküle már száguldozol, fürödni is megtanulsz vele.
Aztán jön a nagy nap, a csizma levétele! Ekkor meglátod az őzike lábad, a vádlid diffundált (eltűnt), és olyan vagy mint a ma született kiscsikó. Óvatosan lehet ráterhelni. Ha tornáztattak a "gipsz" időszakban az ínad nem lesz nagyon merev. Ha nem, akkor derékszögnél jobban nem hajlik majd a bokád. tehát érdemes erre figyelni. Nekem 2 hónap alatt sikerült rendszeres tornázással a másikhoz közelire nyújtani.
És akkor gyógytorna orrba-szájba, érdemes a lehető legtöbbet csinálni, otthon is, nemcsak a tornásznénivel. Minimum fél évig érdemes, hogy totális legyen a regenerálódás. Futni egyesek már elkezdenek 2-3 hónap után. Nekem május 11-én szakadt, az első nagyobb sport rákövetkező februárban volt egy síelés, 3 nap, tök jól ment. De nagyon rágyúrtam előtte a tornával.
Hát ennyi a sztori. Ha kérdésed van, kommentelj, szívesen megosztok minden tapasztalatot!
A legjobb (angol) ezzel foglalkozó blog: http://www.achillestendonblog.com/